Van, amikor az iskola nem csupán a tanulás színtere, hanem igazi élmények helyszíne. Szombaton valami egészen különleges történt iskolánkban: megrendeztük a már hagyományossá vált, de mindig megújuló Jókai-juniálist – egy családi napot, ahol tanulóink, óvodásaink és szüleik együtt szórakoztak, sportoltak, kacagtak, és… igen, még habban is ugráltak!

A napot táncos mazsorett bemutatóval indítottuk, ami megalapozta a jó hangulatot! A programok sűrűn követték egymást, elindult a vidámság lavinája, amit még a szelfigép sem győzött dokumentálni: folyamatosan kattintott, és gyártotta a viccesebbnél viccesebb képeket, amin mindenki jól nézett ki (vagy legalábbis jól érezte magát).

A nap folyamán kicsi és nagy egyaránt megtalálta a magának való elfoglaltságot. Lehetett például Jókai- krajcárokat gyűjteni, méghozzá nem is akárhogy! Akinek sikerült 40 másodpercig pörgetni a hulahopp karikát, célba rúgni a kapuba vagy ugrálókötéllel szaltózni (jó, ez nem volt kötelező), az igazi hősként térhetett vissza a jutalomért. A krajcárokat nem váltottuk be aranyra, de az élmény mindenért kárpótolt!

A programok között volt egy igazi világsztár is: a Hege Show, ahol a közönség lélegzet-visszafojtva figyelte az akrobatikus kerékpár-bemutatót. Triál, extrém bringázás, ugratás – és egy-egy „jaj, ezt hogy élte túl?” típusú anyai felszisszenés garantált volt.

A nap eseményei között helyet kapott az osztályok közötti sportvetélkedő is. A csapatok összetétele: három gyerek, egy anya, egy apa. Ez az a pillanat, amikor az apukákban felébredt a versenyszellem, az anyukákban pedig a bajnok, míg a gyerekek… hát ők élvezték, hogy végre legálisan utasíthatják a szüleiket: „Anya, gyorsabban fuss!”

A hagyományos szülő-diák focimeccs is hatalmas siker volt. Néhány apuka azóta is gyógyulóban van, de a lelkesedésük töretlen!

Akinek inkább az alkotás volt a szíve csücske, az a kézműves helyszíneken szórakozhatott. Készült ott csipeszhernyó, zseníliacica, pillangó és még virág is. Olyan kreatív dolgokat varázsoltak a kis kezek, hogy egy dizájner is megirigyelhette volna!

Ezután következett valami igazán mesés: óriásbuborék show! De nem ám csak nézni lehetett a gyerekek is részt vettek benne, sőt, néha szó szerint benne voltak a buborékban, ragyogó, csillogó és felejthetetlen játékban.

És ha azt hiszi a kedves olvasó, hogy ez már minden, jöjjön a nap sokadik szenzációja: dog dancing! Három puli kutyus pörgött, forgott, táncolt a gazdájukkal együtt! Ha eddig valaki azt hitte, csak az emberek tudnak koreográfiát tanulni, hát ezek a kutyák bebizonyították, hogy a tappancs is tud ritmusra lépni.

Természetesen nem maradtak éhesen a résztvevők sem. Az iskola konyhai dolgozói által készített finom babgulyással (amit mindenki legalább kétszer kért újratöltésre) és retro-szendvicsekkel csillapította az étvágyat és nosztalgiát.

A nap folyamán elkészítettük iskolánk emlékfáját, amely minden résztvevő ujjnyomát őrzi, egy-egy közös emlék lenyomataként. Ez a fa mostantól emlékeztet majd minket arra, hogy milyen fantasztikus közösség vagyunk – és hogy néha a legjobb órák nem a tanteremben, hanem a sportpályán, a habpartin, vagy a szelfigép előtt telnek.

Ezek után eldördült a cukorkaágyú. Igen, jól olvassák: cukorkaágyú! Iskolánk 40. születésnapja alkalmából méltó módon ünnepeltünk: cukorka repült, gyerek kacagott, szülő szaladt, főleg, amikor eltalálta a kilőtt karamella.

És amikor már azt hittük, ennél jobb nem is lehet, jött a habparti! A gyerekek (és bevalljuk: néhány felnőtt is) önfeledten ugráltak a habban, miközben a napfény aranyszínűre festette az egész udvart.

Ez volt a „Jókai 40” Juniális 2025: vidám, színes, mozgalmas, sokszínű, összetartó. Egy olyan nap, amelytől egy iskola többé válik puszta tantermeknél, dolgozatok írásának helyszínénél. Egy igazi közöség otthona lesz.

Már most visszaszámolunk a következőig!

Köszönet a rendezvény megvalósításáért az iskola minden munktársának!

Kurys-Tátrai Éva főigazgató-helyettes

Egerer Zsuzsa alsós munkaközösség-vezető