„Együtt dobban a szív, s benne dobban a szó

Magyarnak lenni, igenis jó!”

  (Kiss Kata Zenekar: Magyar vagyok)

2025. március 14-én a negyedik évfolyam közel 50 diákja hozta ismét közel 1848. március 15-e eseményeit a református Jókai közösségéhez.

– Mi jut eszedbe 1848. március 15-éről? – hangzott el a kérdés többször, keretet adva az ünnepi műsornak.

– A szabadság; Petőfi Sándor és a márciusi ifjak bátorsága; a kokárda színei, a magyar nemzet színei, az erő, a hűség, és a remény színei; hangok, olyan fiatal nők és férfiak hangja, akik szívüket és arcukat az ég felé fordítva, küzdöttek a magyar nép szabadságáért; illat, egy esős, tavaszi nap illata, ahol szabad nemzetünk történelme kezdődött; s hogy magyarnak lenni igenis jó.

Az elmaradhatatlan Nemzeti dal, a buzdító 12 pont mellett számos, az alkalomhoz illő vers hangzott el, valamint kedves utcai jelenteket formáltak meg a negyedikesek, melyek visszarepítették a közönséget 1848. márciusába.

Nemzeti ünnepünk legfőbb üzenete ezen a napon úgy fogalmazódott meg a szereplőkben, hogy magyarnak lenni igenis jó. Ez a gondolat mutatkozott meg két zenés, mozgással kísért produkcióban is, melyet a Kormorán Zenekar népzenei motívumai erősítettek.

Az ünnepi pillanatok csúcspontja a műsort lezáró közös énekben mutatkozott meg, melyet a szereplőkből álló kórus énekelt Szabó Péter Endre (4.c) tanulónk szólóéneke mellett. A Kiss Kata Zenekar Magyar vagyok című dalának refrénjét iskolánk 490 ős kórusa együtt zengte, melyben valóban együtt dobbant a szívünk, s felemelő pillanat volt ez.

Köszönet a tanulóinknak odaadó, lelkes szereplésükért, és a közreműködő osztályfőnöknek.

Nagybányai-Kiss Ágnes (osztályfőnök)