“A jótékonyságról és az adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten.” (Zsid 13, 16)
Iskolánk cipősdoboz akciót hirdetett, melynek során tanulók, szülők, kollégák örömmel adakoztak, mindezt hálásan köszönjük. Az ajándékokat egy a megyénkben található kistelepülés általános iskolásainak juttattuk el.

Áldáskívánással: Vadasné Joó Katalin igazgató

Tornanádaskai látogatás beszámolói négy tanuló tapasztalata alapján:

Az iskolám néhány tanárával és diákjával együtt Tornanádaskán jártam, ahol hátrányos helyzetű gyerekeket látogattunk meg és vittünk karácsonyi ajándékot Nekik. Az adománygyűjtést az iskolánk szervezte. Bő másfél órát utaztunk, hogy átnyújthassuk a csomagokat. Jó érzés volt otthon az ajándékokat összekészíteni, de még jobb volt az, amikor láthattam a gyerekek arcán a meglepettséget, izgalmat, várakozást és örömöt is egyszerre. Remélem minden gyereknek sikerül majd kedvére valót találni az ajándékok között! Nagyon felemelő érzés volt úgy hazatérnem, hogy örömet tudtam okozni pár gyereknek. Még egy nagy tanulsága volt számomra ennek a látogatásnak, mégpedig az, hogy elégedettnek kell lennem mindennel, amim van, és hálásnak kell lennem a Jóistennek, hogy ilyen sorsom van.
Mágori Bíborka 7. a

Tornanádaskai kalandunk ott kezdődött, hogy egy jó másfél órát utaztunk, de megérte. Megérkezésünk után azonnal nekiláttunk behordani a csomagokat. A gyerekek azt hitték, hogy orvos jön. De mekkorát tévedtek! Egy hatalmas halom ajándék várta őket, aminek nagyon megörültek.
Az én véleményem az, hogy sajnos nagy rossz körülmények között élnek így az ajándékok nagyon jó helyre kerültek! Mindenkinek – aki hozott ajándékot – a tornanádaskai gyerekekkel együtt, én is megköszönöm.
Subai Sólyom 7. a

Mikor bementünk az iskolába nem láttam gyerekeket, csak a termet, amely pár székből és a tanári asztalból állt. Elkezdtük bepakolni az ajándékokat, és amikor készen voltunk, vártuk a gyerekeket. Ahogy bejöttek az szívbemarkoló látvány volt! A legérzelmesebb rész az volt, amikor meglátták a sok ajándékot. Láttuk az örömöt az arcukon, és nekem gombóc volt a torkomban.
Én azért vettem részt ebben a gyűjtésben, mert anyukám sokat mesélt a hátrányos helyzetű gyerekekről, akiknek nincs meg az a sok-sok minden, ami nekem. Azt is mondta még, hogy legyek hálás, mert oda is születhettem volna.
Jó érzés volt segíteni, adni a gyerekeknek. Hogy ezt személyesen is megtehettem, az csak ráadás volt, ami nekem okozott örömet.
Kocsis Zsombor 7. a

Az egész úgy indult, hogy az iskola szervezett egy akciót, amelyben egy-egy cipős doboznyi ruhát, csokit vagy játékot lehetett felajánlani rászoruló gyerekek számára.
Nekünk hirtelen nagyon sok feleslegünk lett otthon, ezért gondoltam és is összepakolok egy dobozt.
Miután leadtuk az iskolában, kérdezte az osztályfőnökünk, hogy ki szeretne elmenni, átadni ezeket a csomagokat. Én rögtön jelentkeztem is, mert úgy gondoltam, hogy jó érzés lenne átadni ezeket a csomagokat.
Ahogy odaértünk, nagyon boldogan fogadtak minket az ottani tanárok. Bevittük az adományokat, egy nagy hegyet építettünk belőlük a teremben. Amikor bejöttek a gyerekek és meglátták a rengeteg becsomagolt dobozt, visszatért az az érzésem, mint amikor karácsonykor én találtam meg a fa alatt lévő ajándékokat. De ez az örömöm most nagyobb volt, mert mint megtudtuk, ezek a gyerekek még nem láttak becsomagolt ajándékdobozt. Szívmelengető érzés volt látni a csodálkozásukat és örömüket.
Kondráth Áron 7. a