A Jókai Mór Református Általános Iskola és
Alapfokú Művészetoktatási Intézmény
ETIKAI KÓDEXE
„Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem,
ösvényeidre taníts meg engem.
Vezess engem a te igazságodban és
taníts engem, mert te vagy az én szabadító
Istenem, mindennap várlak téged.”
Zsolt. 25, 4-5.
Az Etikai Kódex célja és alapelvei
A Kódex célja, hogy megfogalmazza a viselkedési és etikai normákat, magatartási formákat és szabályokat, melyek képviselete és megtartása mindazon személyektől elvárható, akire a Kódex hatálya kiterjed.
A pedagógia és az etika egymást kiegészítő fogalmak: nevelni csak szilárd erkölcsi alapokon nyugvó elhivatottsággal lehet. A pedagógusetika a pedagógus szakmai lelkiismerete: a gondolkodását, magatartását átható és meghatározó erkölcsi szabályozottság, életmódját meghatározó stílus. A pedagógusetika tartalmát azok a sajátos erkölcsi normák adják, amelyek a pedagógus munkájához, a nevelési–oktatási feladat ellátásához kapcsolódnak. A pedagógus iskolán belüli és kívüli magatartását a diákokhoz, a szülőkhöz, kollégákhoz való viszonyát szabályozzák, melyek a pedagógusi pálya különlegesen fontos társadalmi szerepéből fakadnak.
A református iskola:
Ezek a célok nem annyira a tananyagtól, programoktól függenek, sokkal inkább a nevelők személyétől. A nevelő tehetségén, odaadásán múlik, hogy a tanítás a hit iskolájává, azaz a keresztyén örömhír átadásává váljék. Ezt a feladatot, elkötelezett, elhivatott, Krisztust követő nevelők tudják betölteni, akik nemcsak szavakkal, hanem minden mozdulatukkal, egész lényükkel mutatják be a keresztyén életformát. A hittan tantárgy bevezetése és tanítása a többi tantárgy mellett nem teszi keresztyénné az iskolát, ha annak napi gyakorlatát nem hatja át a keresztyén szellem.
1. A pedagógus személyiségével, munkavégzésével, pályájával kapcsolatos etikai normák
1.1. A pedagógus munkájának lényege az, hogy tudását átadva, és a tanítványaiban rejlő képességeket kibontakoztatva hozzásegítse őket az munkafolyamatban a pedagógus a teljes személyiségével vesz részt, és a tanítványainak is a teljes személyiségére hat. A tanítványokra való a pedagógus legfontosabb kívánatos személyiségvonása.
1.2. A pedagógusnak munkája során kötelessége önmagát fejleszteni az alábbi területeken:
– a választott szakterület(ek) tudományos igényű ismeretében és az adott tudományág önálló művelésének készségében
– az emberről, kiemelten a fejlődésben levő emberről szóló tudás bővítésében
– a pedagógushivatás gyakorlásához szükséges szakmai ismeretek, jártasság és készségek gyarapításában (emberszeretet, optimizmus, lelkiismeretesség, igazságérzet, megbocsátani tudás, nyíltság, türelem, empátia, önzetlenség, nyitottság az újra, áldozatkészség, önismeret, önkontroll és felelősségvállalás, családcentrikusság, természettisztelet, környezettudatosság, együttműködési készség, döntésképesség, kreativitás, határozottság, rugalmasság, tudatosság, szervezőkészség, konfliktuskezelő, kommunikáció és problémamegoldó képesség)
– az értelmiségi embertől megkívánt átlagos műveltség: a kultúra, a tudományok és a gyakorlati élet területén
1.3. A pedagógus pályája során küzd az elszürkülés, az üres rutinból végzett munka ellen.
1.4. Testi és lelki egészségét karbantartja. Betegség esetén csak abban az esetben végzi tovább a munkáját, ha az a neveltekre nézve semmiféle ártalommal sem járhat.
1.5. Magánélete rendezett, átlátható, és vállalható kapcsolatban, kapcsolatrendszerben él. Családját felelősen igazgatja, jó sáfára anyagi és szellemi javainak.
1.6. A pályakezdő pedagógus gyakorlottabb kollégáiktól tanulva folytatja szakmai gyakorlati önképzését. Az idősebb pedagógusok, az intézményvezetők, a szaktanácsadók, szakértők kiemelten törődnek a kezdővel, és szakmai tanácsokkal segítik munkáját.
1.7. A pedagógus, mint minden ember, tévedhet, hibázhat. A hibák beismerése, megelőzésére, illetve a kijavításukra törekvés azonban etikai kötelessége.
1.8. Állampolgári jogainak gyakorlását, társadalmi szerepvállalásait időben és térben határozottan elkülöníti a nevelőmunkájától.
1.9. Maga is hozzájárul gyakorlati és elméleti munkásságával, valamint pedagógus szakmai szervezetekben kifejtett tevékenységével a nevelésügy fejlődéséhez.
1.10. Pedagógiai kutatást vagy kísérletet csak abban az esetben végez a tanulók között, ha annak a növendékekre nézve káros hatása vagy utóhatása kizárható. Az intézményben folyó bárminemű kísérletről a növendékeket és a szülőket előre tájékoztatni kell, és a feltételekben velük meg kell állapodni. A kutatásokat és kísérleteket a projekt vezetője szakszerűen dokumentálja, s az eredményeket nyilvánosságra hozza.
1.11. A pedagógus önkritikusan viszonyul saját munkájához, azt állandóan ellenőrzi és értékeli. A külső szakmai ellenőrzést és értékelést nyitottan, együttműködően fogadja.
A pedagógus munkája a következő mutatók alapján értékelhető:
– képzettsége,
– a növendékeinek tapasztalható és mérhető fejlődése,
– kötelességeinek teljesítése,
– személyiségének fejlődése, a hiányok pótlására való törekvése,
– az etikai normák megtartása.
1.12. A pedagógusok (vezetők és vezetettek egyaránt) etikailag vitatható cselekményeiről hiteles írásbeli bejelentés alapján intézményi, területi vagy országos szintű szakmai etikai bizottság hivatott véleményt mondani, s azt megfelelő szakmai fórumokon az érintett tudtával nyilvánosságra hozni.
2. A nevelő tanítványaihoz való viszonyát meghatározó etikai normák
2.1. A tanítás nehéz és igényes munka. A pedagógus egész személyiségével nevel. Nevelési tényezőnek számít minden szava, megnyilvánulása. Tudatában kell lennie annak, hogy mindig vonzó, követésre méltó, emberségében föltétlenül őszinte és egyenes legyen, s hogy tevékenysége nem csupán fizetett foglalkozás, hanem választott hivatás.
2.2. A keresztyén pedagógus nem saját népszerűségére törekszik, hanem mindig neveltje jövője, fejlődése, kibontakozása irányítja nevelői tevékenységét. Igyekszik az igényes, növelő szeretet és az irgalmasság együttes gyakorlására.
2.3. A különböző egyéniségű pedagógusok ugyanakkor a módszerek, az eljárások és a stílusok széles skáláját képviselhetik szakmaiságuk hitelességének megőrzése mellett.
2.4. Mivel gyakran lelkigondozói feladatok ellátását is végeznie kell, ennek érdekében gyarapítsa teológiai, hitbeli és pszichológiai ismereteit, kérje a lelkigondozásban jártasabb szakemberek segítségét. A problémamegoldás és feszültségoldás jó eszköze lehet a humor is, ami nem tévesztendő össze a gúnyolódással, vagy cinizmussal.
2.5. A pedagógus akkor alkalmaz fegyelmezést vagy büntetést, amikor szakmai szempontból a legcélszerűbb pedagógiai eljárásnak. A fegyelmezés és büntetés alapja a munkafegyelmet és a közös tevékenységet zavaró, valamint saját és mások fejlődését gátló romboló cselekedet megítélése, az intézmény nevelési programjában foglaltaknak megfelelően. Fegyelmezés vagy büntetés alkalmazása közben nem engedheti szabadjára negatív érzelmeit nem alázhatja meg diákjait, testi fenyítést nem alkalmazhat.
2.6. A nevelő egyik legnagyobb magatartásbeli erénye a tanórai pontosság, a szakmai munka rendszeressége, és egyéni megnyilvánulásában a kiszámíthatóság.
2.7. A keresztyén nevelő beszédéből mindig komolyság, derű, megbízhatóság és törődés érezhető ki. Belső bölcsessége szerint a tanítványai előtt soha nem szól illetlenül, nem használ félreérthető, kétértelmű, vagy trágár kifejezéseket. Szaktárgyától függetlenül törekszik arra, hogy beszédmódja, mondanivalójának igényes, árnyalt, pontos, szép magyar nyelvi megformálása is mintául szolgálhasson tanítványainak, hiszen ez is a személyiségformálás fontos eszköze.
2..8. Kollégáiról a diákok előtt tisztelettel beszél, úgy ejti ki nevüket, beosztásukat, ahogy azt a diákoktól is elvárja az intézmény. Nem hangolhatja diákjait kollégái ellen, nem csorbíthatja kollégái emberi és szakmai tekintélyét.
2.9. Családszerető és ezt kifejezésre juttatja szavaiban és magatartásában egyaránt.
2.10. A pedagógus magánéleti vagy állampolgári problémáit nem viszi a tanulók közé.
2.11. Tanítványival intim testi kapcsolatot nem létesít, egészséges szexualitást képvisel és tisztességet viselkedésében, szavaiban és öltözködésében.
2.12. Saját tanítványát vagy az iskola más tanulóját magáncéllal munkára nem kéri és nem készteti.
2.13. Kívánatos, hogy a pedagógus saját gyermekét a munkahelyéül szolgáló intézményben ne tanítsa és taníttassa. Amennyiben ez a helyi körülmények folytán elkerülhetetlen, saját gyermekét a többi növendékkel azonos bánásmódban részesíti, semmiféle jogtalan előnyhöz nem juttatja, valamint nem gyakorol nyomást a kollégára sem, hogy őt másként kezeljék.
2.14. A nevelő a tanítványaitól vagy tanítványairól birtokában lévő ismereteket, amíg azok a tanítvány érdekeit szolgálják, bizalmasan és titkosan kezeli, tanítványaival nem közöl rájuk nem tartozó tényeket. A nevelő az iskola szabályzataiban előírt titoktartást nem szegheti meg, a nevelőtestület az üléseken elhangzottakról a határozatok kivételével senkit sem tájékoztathat. Ha a bizalmas információkat keresztyén pedagógusi felelősségéből fakadóan tovább kell adnia, azt lehetőség szerint először az érintettel beszéli meg. Ezután értesíti az ügyről az intézmény igazgatóját. A hatóság értesítése az igazgató feladata.
2.15. A keresztyén nevelő mindenben mértéktartó. Szenvedélybeteg nem alkalmazható pedagógusi munkakörben, illetve alkalmatlanságát meg kell állapítani.
2.16. Megjelenésében kulturált, ápolt, nem kihívó, mértéktartó. Nem felejtheti, hogy öltözködése, beszédmódja is nevelő erővel bír.
2.17. Következetes és igazságosan osztályoz. Az osztályzás sohasem a megtorlás vagy a fegyelmezés eszköze a nevelő kezében, mégis komoly nevelési tényező, ennek tudatában kell lennie. Bizonyos határig minden tanítványának megadja a javítás lehetőségét, ez a megbocsátás egyik válfaja. Az igazságosságra törekvő osztályzás a teljesítményen túl figyelembe veszi a növendék erőfeszítéseit, adottságait és végzett munkáját.
2.18. Saját tanítványát vagy iskolája más diákját magántanítványként óradíj ellenében nem taníthatja.
2.19. A keresztény nevelő tisztában van azzal, hogy eszköz az Isten kezében, s munkája eredményeiért elsősorban Neki tartozik hálával. Tekintélyének alapja tetteiben mutatott példa. Az a nevelő, akinek szavai és tettei összhangban vannak, hitelessé válik tanítványai előtt. Ellenkező esetben romboló tényező a gyermekek nevelésében. A református iskola valamennyi nevelőjére jellemző az alázat, hibáinak és tévedéseinek elismerése, jóvátétele.
3. A szülőkkel való kapcsolat etikai normái
3.1. A pedagógus és a szülő kapcsolata egyenrangú személyek partneri kapcsolata, amely csak egyetlen területen, pedagógia kompetencia területén aszimmetrikus. Itt-szaktudás alapján- a nevelő szerepe érvényesül.
3.2. A kapcsolat alapja a kölcsönös tisztelet és megbecsülés.
3.3 A szülői értekezleten a pedagógus csak az egész tanulócsoportot érintő kérdéseket, gondokat, feladatokat tárgyalja. Nem minősítheti az értekezlet nyilvánossága előtt egyes növendékeit.
3.4. Családlátogatáskor, fogadóórákon és egyéb személyes alkalmakkor teljes körű információt nyújt a szülőknek, és maga is információt gyűjt a gyerekről.
3.5. A szülőkkel folytatott egyéni beszélgetések során elhangzott családi vonatkozással bíró információkat szigorúan titokban tartja.
3.6. A különféle pénzgyűjtési igényeknek a pedagógus ellenáll. Amennyiben ez az intézmény szabályai szerint mégis lehetséges, akkor is csak a szülők teljes körű egyetértésével és az iskolavezetés engedélyével teheti. A pénz felhasználásáról pontos elszámolást készít, azzal bármikor elszámoltatható.
3.7. A pedagógus sem a szülőktől, sem a növendékektől nem fogad el olyan ajándékot, amely értékénél vagy az ajándékozás módjánál fogva lekötelezettséghez vezethet.
3.8. A szülők munkáját saját céljaira térítésmentesen nem veszi igénybe.
3.9. A szülők anyagi helyzetének ismeretében, ahol szükséges, kezdeményezi a szociális segítségnyújtást.
3.10. A pedagógus a szülők között nem tesz különbséget, kapcsolatát minden szülővel a korrektség, méltányosság és tisztelet jellemzi.
4. A nevelő munkatársaihoz való viszonyában megvalósítandó etikai normák
4.1. Az oktatási intézmény jó légkörét, elsősorban a nevelők egymás iránti nyílt és őszinte viszonya biztosítja. Ez megmutatkozik a nevelők kölcsönös bizalmában és megbecsülésében, az idősebb kollegák iránti tiszteletben, a szakmai tapasztalatok megosztásában, az egymástól való tanulás örömében, a jó tanácsok elfogadásában, a baráti kapcsolatokban, egymás tudásának elismerésében, a problémák megoldásának közös keresésében és abban, hogy egymás szaktárgyait fontosnak tartják.
4.2. A keresztyén pedagógus olyan munkatársaknak tekinti kollegáit, akikkel közös ügyük az evangéliumi nevelés. Ezért kapcsolatukat mindig a kölcsönös segítségnyújtás határozza meg. Ha kollegája részéről olyan emberi gyengeséget vagy eltévelyedést tapasztal, amely károsan befolyásolja az egész intézmény jó hírét, rossz irányba viszi a növendékek gondolkodását, megbotránkoztatja a rábízottakat, akkor ezt jó lelkiismerettel és a jobbítás szándékával négyszemközt közli az érintett kollegával. Amennyiben nem használt jó szándéka és jó tanácsa, az esetről tájékoztatni kell az intézménybeli közvetlen feletteseit.
4.3. Az iskola színvonalas működése érdekében valamennyi felelős nevelőnek kötelessége az azonos vagy hasonló szakos kollegákkal együtt munkaközösségben dolgozni, a kollegák szakmai tekintélyét megőrizni, emelni. A munkaközösségben arányos és méltányos teherviselésre kell törekedni, s a rábízott feladatot minden pedagógusnak el kell látnia a team munkájának előbbre jutása érdekében.
4.4. A nagy tudású pedagógus alapmagatartása a szerénység és segítőkészség. Tudja, hogy hivatásbeli szolgálatot végez, amely az erőt és a képességet nem az emberektől kapja. A keresztyén nevelő Istentől kapott ajándékaival nem kérkedik, és ahhoz nem igényli az emberek dicséretét. A vezetőknek viszont erkölcsi kötelessége a jó munka elismerése.
4.5. A nevelő közösség erénye a békességre való törekvés. Az összeférhetetlen kolléga az intézmény jó működését akadályozza. Az ilyeneknek szüntelen önvizsgálat ajánlható. Ha a többszöri figyelmeztetés nem használ, az összeférhetetlen nevelőtől meg kell válni. E lépés idejében történő megtételéért a vezető erkölcsileg felelős.
4.6. Szakmai, tudományos vagy pedagógiai vita, nézeteltérés nem szülhet haragot. Ilyenkor tanácsos szakember véleményét kérni. A vitás kérdéseket a nevelők egymás között, a növendékek távollétében tisztázzák.
5. A nevelő iskolájához való viszonyát szabályozó normák
5.1. A keresztény nevelő szereti intézményét, és azt-munkaköri kötelezettségein felül is – a jó sáfár és a gondos gazda hűségével – szolgálja.
5.2. Az iskolavezetés és a nevelőtestület tagjai, munkatársi és keresztény közösséget (gyülekezetet) is alkotnak.
5.3. A pedagógus az intézményi szervezet tagja. Ebben a minőségben: aktívan részt vesz az intézmény szervezeti kultúrájának alakításában.
5..4. Illik ismerni intézménye történetét, azzal a küzdelmes, áldozatos múlttal együtt, amelyben a református elődök létrehozták a református iskolarendszert. Ezzel a múlt üzen a jelennek, s még komolyabb, hűségesebb odaadásra, szolgálatra kötelez.
5.5. Iskolájával kapcsolatos bizonytalan vagy igaztalan híresztelések tisztázására törekszik.
5.6. Érdeklődik kollégái munkája iránt, és saját tapasztalatait megosztja velük.
5.7. Képviseli intézményét és a pedagógus hivatást a külvilág felé.
5.8. Minden jogos eszközt igénybe vesz intézménye és szakmája jó hírének öregbítésére. A felmerülő hibákat, hiányosságokat az iskolavezetés felé kommunikálja és ellenáll a kibeszélés kényszerítő erejének.
5.9. Az intézmény belső életével kapcsolatos információk szolgálati titokként kezelendők, illetéktelen személyeknek tovább nem adhatók.
5.10. A titoktartás és a szakmainak tekinthető információ átadására vonatkozó kötelezettség közötti ellentmondást a pedagógus az emberi méltóság tiszteletben tartásával, saját etikai és szakmai belátása alapján, a konkrét esetekben hozott egyedi döntésekkel oldja meg.
5.11. A nevelők csak akkor várhatnak el viszont-tiszteletet, ha az intézmény nem pedagógusi munkakörben alkalmazott dolgozóit is munkatársaknak tekintik a közös nevelői és oktatói célok megvalósításában. Személyükben ezek a dolgozók is válhatnak nevelési tényezővé, amint kapcsolatba kerülnek a fiatalokkal. Így a munkatársi viszony a pedagógusok és az egyéb alkalmazottak között a kölcsönös megbecsülésre épül, s ez a növendékek szemében jó példaként szolgál. Ugyanakkor a nem pedagógus alkalmazottaktól is elvárható a szolgálatkészség az egész intézmény javára.
5.12. A vezetők elemi kötelessége az intézményi szabályok előírásainak (Pedagógiai Program, SzMSz, Házirend, Kjt, MkM, Közoktatási tv.) megtartása és megtartatása. A nevelőnek is készséggel kell vállalnia minden olyan feladatot, amely hozzátartozik a pedagógus munkakörhöz. Nem szabad azonban annyi egyéb (közéleti, politikai) feladatot vállalnia, hogy ezek az oktató-nevelő munka rovására menjenek.
5.13. Az intézmény fenntartójának erkölcsi kötelessége és joga az oktató-nevelő feladatok felelős szakmai és erkölcsi értékelése, a jó munka elismerése.
6. A nevelő egyházhoz való viszonyában
6.1. A református intézmény egysége és jó légköre érdekében kívánatos, hogy a nevelők hitben élő, áldozatkész tagjai legyenek egyházuknak.
6.2. A különböző felekezetű nevelők között a kölcsönös megbecsülés és a bizalom kívánatos.
6.3. A református hitet valamilyen okból nem gyakorló nevelőtől is elvárja az iskola fenntartója, hogy az egyház tanításaira nyitott legyen, az iskola keresztyén értékrendjét, szokásait és gyakorlatait magáévá tegye, azokkal ellentétes nézeteket ne terjesszen, a hitéleti nevelés ráeső feladatait (pl. kísérés gyülekezeti alkalmakra, iskolai reggeli áhítatok megtartása, csendesnap szervezésének segítése, bátorítás konfirmációi előkészítőre való jelentkezésre) ellássa.
7. A nevelő a nemzethez, a hazához való viszonyában
7.1. A keresztény nevelő kiemelt feladata a növendékek hazájuk iránti elkötelezettségének, magyarságtudatának erősítése. A hazaszeretetben is példát kell mutatni.
7.2. A református tanintézetek nevelőinek kötelessége a nemzeti hagyományok ápolása.
