Untitled Document
A REFORMÁCIÓ ÜNNEPÉRE

 

Egy kis történelem


Luther Márton a szász választófejedelemség bibliamagyarázó professzora, német ágostonrendi szerzetes 1517. október 31-én függesztette ki a wittenbergi vártemplom kapujára 95 pontba foglalt téziseit, amelyeket a katolikus egyház megreformálása érdekében tett közzé.



A wittenbergi vártemplom kapuja és a 95 tétel


Luther téziseiben elutasította a búcsúcédulák árusítását, elítélte a búcsú gyakorlatát, illetve a búcsúval való visszaéléseket, bírálta a bűnök pénzzel való megváltását. Luthert a pápa kiátkozta és kiközösítette. Ezt követően Luther III. (Bölcs) Frigyes szász választófejedelem védelme alatt élt Wartburgban, ahol 1522-ben lefordította németre az Újszövetséget.


Az "Úttörő" reformátor
Luther Márton / 1483 - 1546 /

A református reformáció atyja
Kálvin János / 1509 - 1564 /

 

Luther nézetei hosszas harcok árán utat törtek és az általa vezetett új irányzat lett az evangélikus, míg a nála is határozottabb, Kálvin János (Jean Calvin), genfi reformátor vezette irányzat a református vallás alapja.
A történelemi protestáns felekezetek A REFORMÁCIÓ EMLÉKNAPJÁN /Október 31./ ünneplik az egyház evangélium szerinti megújítását, valamint megemlékeznek az ellenreformáció áldozatairól, köztük a gályarabnak elhurcolt prédikátorokról.



Gondolatok a Reformációról


A Reformáció aktualitásáról és szükségességéről, álljon itt mindnyájunk számára egy elgondolkodtató idézet Tőkés Istvántól.
"Hozzánk - reformátusokhoz - azért is közel áll ez a hónap, mert utolsó napján tartjuk az Október 31-i Reformáció emlékünnepét. Kétségtelen, hogy nevezetes alkalom, ha helyesen élünk vele. A lényeg ma már nem merülhet ki "a pápás egyház" ostorozásában, visszaéléseinek a felsorakoztatásában és hasonlókban, még akkor sem, ha viszonzás nélkül maradna a Krisztus szerinti evangéliumi magatartás. Ugyanígy nem merülhet ki az ünnepély a reformációi atyák és általában a református múlt dicsőítésében.
A múltat (reformátorainkkal és gályarabjainkkal együtt) fölöttébb szeretni kell, de az egyház nem belőle él, hanem a Főből, a Krisztusból. Keresztyéni alázattal és a helyes ismeretek birtokában minden szükséges dologra lehetőség nyílik, ami valóban épít (1Korinthus 10, 23; Zsidókhoz 13, 7; 1Timóteus 5, 11-12), de a Reformáció igazi öröksége a magunk állandó reformálása, a Krisztus ? Főpásztor iránti engedelmesség keskeny ösvényének a keresése, mind elméletben (teológiai síkon), mind gyakorlatban (a mindennapi életben, s a gyülekezetben).
Tőről metszett reformációi gondolkozást hordoz az, aki napról napra (tehát a Reformáció napja előtt és után egyaránt) kérdésessé teszi: vajon a reformáció értelmében re-formátus-e ő maga?..."
"Ecclesia Reformata Semper Reformanda"




Mondja egy latin mondatba sűrítve a reformátorok hitvallása, programja. Az Evangélium Szerint Reformált Egyházat folyamatosan reformálni kell. Ennek a Reformációnak az alapja, - a fenti idézettel összhangban - az egyén megújulása, Krisztushoz-fordulása. Itt kezdődik a Reformáció. Ha az egyén visszatér Istenhez, helyreáll a "rend". S ha sok egyén dönt így, akkor beszélünk lelki ébredésről. Így ébredhet fel egy család, egy közösség, egy gyülekezet, az Egyház, és egy egész nemzet is.


napfelkelte.jpg



"Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt." / Ézsaiás 60:1. /

"Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az idvesség, mint a mikor hívőkké lettünk." / Róma 13:11. /
"Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé! Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok. Mi azonban, a kik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe." / I. Thesszalonika 5:5-8. /
A Reformációt nem elsösorban a vezetöktől, a "papoktól" kell várni. Saját magunkkal kell kezdenünk. Vissza kell térnünk a forráshoz, vissza kell térnünk az Élet Forrásához, Istenhez. S ha mi jó példával járunk elől, akkor mások is "kedvet kapnak" ehhez a visszatéréshez, s akkor lesz ébredés, akkor lesz új Reformáció.
Éppen ezért tisztáznunk kell a "Reformáció" szó jelentését, hiszen a közhiedelemmel ellentétben a Reformáció nem megújítást, nem valamilyen újdonság bevezetését jelenti. Hiszen ha ezzel a logikával élnénk, akkor az egyház folyamatos reformációja nem jelentene mást, mint hogy mindig az aktuális divatoknak, korszellemnek, emberi elvárásoknak megfelelően újítjuk meg, modernizáljuk az Egyházat, s benne a mi életünket. Ez az Egyház pervertálódásához, kiüresedéséhez, céltévesztéséhez vezetne.
"És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata." / Róma 12:2. /
"Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával." / Galata 5:1. /
Ezzel szemben a Reformáció éppen azt jelenti, hogy az Egyházat minden kívülről, és belülről jövő rossz hatással, nyomással szemben visszaalakítjuk az eredeti állapotra. Minden eltérítő tényezővel szemben a Szentíráshoz igazítjuk életünket, szavainkat, tetteinket, gondolatainkat, családjainkat, Egyházunkat! EZ A REFORMÁCIÓ! Ezért van szükség folyamatos, naponkénti Reformációra, hiszen oly sok minden és mindenki igyekszik bennünket eltéríteni a Keskeny Útról.




A Reformáció nem más, mint az eredeti "formáción" esett "deformáció" kiküszöbölése, az eredeti állapot helyreállítása. Vissza a Szentíráshoz, vissza Istenhez! Térjünk meg Istenhez, adjuk át Neki az életünket, kérjük Őt, és engedjük Neki, hogy kezdje velünk, kezdje bennünk a Reformációt, s akkor deformált világunk, újra "formált", Isten szerint alakított, Reformált világ lesz!
"Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljőjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől." / Apostolok Cselekedetei 3:19. /


Kiss Gyula hitoktató-lelkipásztor