Untitled Document

Jézusban, Velünk az Isten

Ki Jézus Krisztus? – Máté 1:23.

ARANYMONDÁS

  „Nevét Immánuelnek nevezik, a mi azt jelenti: Velünk az Isten.”

Máté 1:23.

Református címerünkben ez a Bibliai idézet található: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” – Róma 8:31. Pál apostol kijelentése jelmondatunkká vált. De honnan tudta az apostol olyan biztosan, hogy velünk az Isten? Onnan, hogy élő, személyes, napi kapcsolata volt az Úr Jézussal. Tudta – és minden nap megtapasztalta –, hogy az Ő egyik neve héberül így hangzik: IMMÁNUEL – ami azt jelenti, hogy velünk az Isten.
Karácsonykor is ezt ünnepeltük, és ez a legnagyobb karácsonyi ajándék is egyben: Isten önmagával ajándékoz meg minket, Jézusban. Azzal, hogy 2000 évvel ezelőtt, megszületett Betlehemben az Úr Jézus, egészen közel jött hozzánk Isten. Ugyanis Jézus mindazokon az örömökön, bánatokon, fájdalmon és boldogságon, testi-lelki tapasztalatokon átment, mint amiken mi is. Ő nem egy érzéketlen Isten, Aki a jeges űrön túl, szenvtelenül szemléli teremtményei vergődését. Hogy az Úr Jézus mennyire együtt érez velünk, nyilvánvalóvá válik az Ézsaiás 53-ból. „Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.”
Jézus, még dicsőséges testében is – amiben feltámadása után visszatért az Atya jobbjára – viseli a mi bűneink büntetéséért kapott sebeket. Ő ennyire közel jött hozzánk, Ő ennyire együtt érez velünk! Isten ennyire komolyan veszi, hogy velünk akar lenni.
Vajon mi is ilyen komolyan vesszük, hogy velünk az Isten? Hogy Isten mindenütt velünk van, mindenhol lát? Ott is, ahol mások nem láthatnak? Nemcsak addig kell nekünk, hogy Isten velünk legyen, amíg valamit nem tudunk megoldani? Aztán, amikor már megadta, amit kértünk, akkor már nem tartunk Rá igényt. Vagy egyenesen terhes az Ő jelenléte. Az Istenhez való ilyen hozzáállás leleplezi, hogy mi van a szívünkben. Aki így gondolkodik, az ne áltassa magát azzal, hogy keresztyén!
Mikor lehet tehát áldássá számunkra, hogy velünk az Isten? Akkor, ha mi is Vele vagyunk! Azaz nem Őt akarjuk a mi terveinkhez igazítani, hanem mi igazítjuk terveinket az Ő akaratához! Ezt jelenti keresztyénnek lenni.
Most már tehát nem az a kérdés, hogy velünk van-e Isten, hanem az, hogy mi Vele vagyunk-e? Akarunk-e mi Istennel lenni, Őhozzá igazodni? Megragadjuk-e Jézus felénk kinyújtott karját? Mert akkor valóban senki nem lehet ellenünk!
Adja Isten, hogy az újesztendőben is ragaszkodjunk Jézushoz, hogy Őt megismerve igazi kincsre találjunk!

Ámen