Untitled Document
Jézus – a királyi gyermek

Ki Jézus Krisztus? – Ézsaiás 9:1-2., 6-7.

ARANYMONDÁS

"Jézus Krisztus „Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége.”
Ézsaiás 9:7.

Biztosan mindnyájan láttunk már olyan patakmedret, amelyben nem folyt a víz. Ezen időszakos vízfolyások léte attól függ, hogy milyenek a körülmények, mennyi csapadék esik. Azonban vannak olyan források is, amelyekből folyamatosan felbuzog az éltető víz.
Ha az emberi és az isteni szeretetet akarjuk összehasonlítani, akkor a fenti két kép tökéletesen alkalmas mindkét fogalom leírására. A mi, mások iránti szeretetünk mindig függ valamitől – körülmények, másiktól kapott szeretet stb. Még a világ által „mindent elsöprőnek” nevezett szerelem is, nagyon gyarló és körülményfüggő. „Szeretem, mert szép…szeretem, mert kedves…szeretem, mert szeret” és ehhez hasonlók. Mi lesz, ha ezek a körülmények megváltoznak? Akkor hová lesz az a nagy szerelem?
Ezzel az időszakos, és körülményektől függő emberi szeretettel szemben, Isten szeretete olyan, mint a folyton felbuzgó vízforrás. Nem a körülményektől függ – Ő szeret, mert szeret! Isten szeretete valóban „mindent elsöprő szerelem”. Meglágyítja a kemény szíveket, meghajtja a meghajolni képtelen, makacs, önközpontú térdeket. Viszont az Ő szeretete az, ami be is kötöz, meg is vigasztal, megtisztít. És be is tudja tölteni minden szükségünket – ha utat engedünk Neki a szívünkben. Isten szeretete olyan, mint a nagy folyamok, amelyek előbb rombolnak, aztán építenek. Lerombolja bűneinket, önzésünket, bálványainkat, hamis Istenképünket, de aztán felépíti az Ő királyi uralmát az életünkben, ami a boldogságunk egyetlen forrása!
Isten irántunk való szeretete, legtökéletesebben az Úr Jézusban mutatkozott meg. Erről prófétált Ézsaiás, már 700 évvel Jézus születése előtt. / Ézsaiás 9:1-2., 6-7. /
Miért nem lesz mindig sötétség, ahol most szorongatás, és elnyomás van? Miért nem lesz mindig nyomorúság? Miért ragyog fel fény a halál sötétségében járóknak? „Mert egy gyermek születik nékünk…” Mindennek pedig végső oka nem más, mint Isten irántunk való buzgó szerelme, ami kiapadhatatlan forrás! Az Úr Jézust azért küldte Isten, hogy visszaszerezzen bennünket magának a bűn, a halál és a sátán hatalmából. Ezért született meg gyermekként Jézus 2000 éve Betlehemben. Azonban nem maradt csecsemő, hanem felnőtt, és már királyok királyaként, uraknak uraként fog visszatérni. Jó lenne, ha az idei adventben nemcsak a múltra emlékeznénk, hanem a jövőre is készülnénk – az Úr Jézus fogadására.
A Jézus neveivel kapcsolatos minden próféciának súlya van, és személyesen megválaszolandó kérdéseket szegeznek nekünk. Hogyan tekintünk mi az Úr Jézusra? Valóban csodálatosnak látjuk Őt, vagy valaki másban gyönyörködünk? Ő a mi legfőbb tanácsosunk, vagy valaki másra hallgatunk?
Milyen az Istenképed? Erősnek, mindenhatónak látod Őt? És ennek fényében engedelmeskedsz is Neki? Vagy nem több neked Jézus, mint valamelyik csodatévő mesefigura, vagy a Mikulás?
Az a kérdés, hogy te engeded-e, hogy a te szívedben, és a te életedben is megvalósuljon a Jézusról szóló prófécia? Akarod-e, és engeded-e, hogy Jézus királyi uralma növekedésének, és békéjének ne legyen vége, folyamatosan megvalósuljon az életedben? Mert egyedül ez a boldogság forrása!


Ámen