Karácsony

KARÁCSONYI GONDOLATOK

“Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen!”

Lukács 2:10.

 

Betlehem

Túrmezei Erzsébet

(Lukács 2,1-7)

Végre, végre Betlehem házai!
Nagy nehéz út volt, szinte végtelen!
Csak legyen hol fejük lehajtani!
Hiszen… talán… ezen az éjjelen…

Mária arca halotthalavány.
A kapukat sorra megzörgetik.
Kinyílik és bezárul mindahány.
Zár csikordul. Sehol sincs hely nekik.

Légy áldott, kedves barlang, kis istálló,
zizego széna, pihenést kínáló!
De jó a kínban leroskadni rád!…

S Szuz Mária már boldogan ringatja,
odafekteti egyszeru jászladra
a testté lett Igét, Isten Fiát.

 menu4_karacsony_clip_image001

“Gloria in excelsis Deo!”

Énekelték az angyalok a betlehemi mezőn kétezer évvel ezelőtt. “Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!” Talán éppen ez az ami a mai karácsonyok nagy kavalkádjából hiányzik. A két kijelentés között ugyanis ok-okozati összefüggés van. Hiszen az emberek ugyan vágynak a békességre, csak éppen arról feledkeznek el, hogy annak van egy “előfeltétele” – az Isten dicsőítése. Nemcsak a Karácsony meghitt gyertyafényében, amikor még azok is keresztyén himnuszokat énekelnek, akik, amúgy nem nagyon törődnek Istennel, Jézussal, hanem egész életünkkel, minden nap Őt kell imádnunk, dicsőítenünk. Jézus értünk született, értünk halt meg, és értünk támadott fel, így az a “legkevesebb”, hogy mi is Érte élünk. Csak, ha ezt komolyan vennék az emberek, csak akkor teljesedne a jól ismert idézet második fele: “és e földön békesség”! Jézus nélkül sem az emberi szívekben, sem az emberi kapcsolatokban nem lehet igazi békesség, akárhányszor deklarálja azt bármilyen nemzetközi egyezmény. Életünk bűn-tengerének háborgását csak Jézus tudja lecsendesíteni. Kerüljön végre az a Valaki középpontba – és ne csak Karácsonykor – Akinek köszönhetően van Karácsony. Hiszen ez az ünnep nem a profit, nem a bevásárlás, nem a fenyőfa, még csak nem is a ma oly divatossá váló “szeretet ünnepe”, hanem Jézus Krisztusé. Ez Jézus Kriszus születésnapja. Azért jött a földre, hogy megbéküljünk Istennel és egymással. Hogy ne kelljen elkárhoznunk, hanem legyen örök életünk, és bűnbocsánatunk! A sötét világba az Ő igazsága és szeretete hozott világosságot. Ő maga Karácsony csodája, “a karácsonyi ajándék”.

menu4_karacsony_clip_image002

Mindnyájunk számára természetes, hogy egyetlen nevünkre szóló ajándékot sem hagyunk a karácsonyfa alatt. Miért éppen Jézus ajándékát ne fogadnánk el? S ha már megértettük a mai korszellem ködével borított igazi Karácsony lényegét, akkor mit tehetünk mi? Hogyan hálálhatjuk meg Istennek ezt a nagy szeretetét? Hogyan ajándékozhatjuk meg azt, akinek a “születésnapját” ünnepeljük?
Nos a válasz egyszerű, viszont a kivitelezése a “szürke hétköznapokban” újra és újra döntés elé állít minket! Jézus önmagával ajándékozott meg bennünket Karácsonykor, azzal szerezzük Neki a legnagyobb örömöt, ha mi is önmagunkat adjuk Neki, mindenestől “karácsonyi ajándékként” életünk minden napján!

menu4_karacsony_clip_image003

S ha még mindig gyermekmesének, vagy szép romantikus történetnek véljük csupán  Karácsonyt, akkor tanuljunk a pásztoroktól. Ők azt mondták, minden racionális érv és kételkedés ellenére, hogy: “menjünk el egészen Betlehemig!” Mi is menjünk el a hitünk, a bizalmunk legvégső határáig, próbáljuk ki, hogy működik, hogy élő valóság Karácsony üzenete! Ne legyünk olyanok, mint amilyennek a nagy harcos, Maderspach Viktor leírja magyar nemzetünket: “Nekünk az a legnagyobb bajunk, hogy a boldogság napjával már szembe sem merünk nézni!” Menjünk el egészen Betlehemig! Győződjünk meg róla, hogy Jézus megváltó műve valóság! Ne feledjük, – s ne csak így Karácsonykor – hogy a hit szüli a csodát, és nem a csoda a hitet!

menu4_karacsony_clip_image004

Barbara Cratzius:
KARÁCSONYI UTAK – KARÁCSONYI KÉRÉSEK 

Túrmezei Erzsébet fordítása

Mutasd meg a bizalom útját,
azt a csillagfényes utat,
amelyiken a bölcsek jártak
megtalálni Királyukat!
Mutasd meg a szolgálat útját,
amelyen csendben József járt,
hogy szemünk-szívünk nyitva legyen,
ha szenved a felebarát!
A szeretet útjával áldj meg,
amint láthatom Máriában,
hogy akivel csak találkozom,
ahhoz a jószót megtaláljam!
A hála útján pásztorokkal
hadd magasztaljam tetteidet!
S adj, Uram, csodálattal teli,
előtted mindig nyitott szívet!

menu4_karacsony_clip_image005

Karácsonyi gyermekvers

 Árvai Emil

Egyszer egy királyfi öltözött szegénynek,
vizsgálni szándékát emberi szíveknek:
aki befogadta, azt o is meghívta;
elvinni magával – királyként jött vissza.

Egyszer Isten Fia embernek öltözött,
csodás Mennyországból e Földre költözött;
királyi ruháját miattunk levette,
isteni életét érettünk letette…

menu4_karacsony_clip_image006

KARÁCSONYI TÉNYEK

A magyar “Karácsony” szó a latin “incarnatio” szóból származik, ami testetöltést jelent. Már legszebb ünnepünk neve is egyértelművé teszi, hogy miről/kiről kell/ene/ szólnia a Karácsonynak. Hiszen Jézus születésnapjával Isten jött el közénk, a Fiú Isten öltött testet, hogy elhozza számunkra a várva várt megváltást.
A közhiedelemmel ellentétben időszámításunk kezdetén, nemcsak Júdeában voltak messiási váradalmak. Az egész Római Birodalomban megváltást reméltek a népek, természetesen a maguk hitvilágában. Nem véletlenül nevezték már hellenisztikus uralkodók is “megváltónak”, vagy a “világmindenség rendjének helyreállító”-jának magukat. Hiszen a nagy birodalom kavalkádjában, elnyomásában, háborúskodásaiban, sokszor üres élvhajhászsásában, mindenki béksségre, tisztaságra,és tartós boldogságra vágyott. Azzal is tisztában voltak, hogy ezt egy földi halandó nem tudja elhozni, még a “pax romana-t” kihirdető Augustus sem! Ezért várta mindenki feszülten a Megváltó érkezését. Ezért voltak “ugrásra készena” a Napkeleti bölcsek, és voltak készek megtenni a többezer kilométeres távolságot, csak azért, hogy láthassák Jézust, a Világ megváltóját.

menu4_karacsony_clip_image007

1. “Harmatozzatok egek!”
Advent első vasárnapjával megkezdődik az egyházi év, a karácsonyi ünnepkör, a megtestesülés misztériumának bevezetése. A magyar nyelv Úrjövetnek is nevezi ezt az időt. Történelmileg jellemző rá, hogy az advent is csak azután keletkezett, amikor az egyházban az 5. századtól kezdve általánossá lett a karácsony megünneplése. VII. Gergely pápa szabályozta azt oly módon, hogy négy vasárnapon, a karácsonyt megelőző négy hétben határozta meg az adventi időszakot. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy Szent András apostol ünnepéhez (november 30-hoz) legközelebb eső vasárnap az advent első vasárnapja. Ekkor a templomokban és a vallásos családokban meggyújtják az adventi koszorú első gyertyáját.
Az ünnepek sorában – kétségtelenül – a karácsony a legbensőségesebb, legcsaládiasabb ünnep. Nem véletlen, hogy a művészeteknek: a zenének, irodalomnak, képzőművészetnek egyik ihletője karácsony misztériuma. Az irodalom különleges érzékenységgel énekli az angyali üdvözletet csakúgy, mint karácsony éjszakájának csodáját: József aggódó buzgólkodását, Mária könnyes örömét, a pásztorok naív jámborságát, a napkeleti bölcsek  illő ajándékait.

2. “Ó, boldog Betlehem”
A karácsonyi öröm a középkori himnuszokban szólal meg először elemi erővel. Szentviktori Ádám a 12. század egyik himnuszköltője Karácsonyi himnuszában Krisztus születését nemzetekre áradó fénynek nevezi. Az öröm szavaival indul a vers:
“Vigadozz szegény világ, / Mert a szűz ma kisfiát / Számotokra szülte meg.”
Az Ember-Isten felsegíti a bűnösöket, vállalva emberségünk nyomorát. Mindenki örvend, ujjong és csodálja ezt a nagy kegyelmet.

3. “Fel nagy örömre, ma született”
Teljes az örömünk, hiszen gyermek született nekünk… Gyermek, akinek születését a betlehemi csillag jelezte, és az angyalok vitték hírül a környéken nyájaikat legeltető pásztoroknak, hogy megszületett a megváltó. Megvalósult a csoda, kézzelfogható közelségbe került mindaz, amire várakoztunk, minden, ami után vágyakoztunk. Kétezer éve a decemberi éjszakán erre a csodára emlékezik a keresztény világ. Ilyenkor a családokban melegebbek lesznek a szívek, szeretetteljesebbek a szavak, türelmesebbek a gesztusok, s a kisgyermekek kipirult arcú izgalma átragad a szülőkre és nagyszülőkre is. Megértőbbek, elnézőbbek leszünk tágabb környezetünkben is, most sikerül szeretnünk azokat is, akiket egyébként gyűlölettel emlegetünk. Béke lesz a háborúzók között, s ha csak napokra is, elhallgatnak a fegyverek. Megszületett, aki után a föld epedett.
Csermely Tibor

menu4_karacsony_clip_image008

Füle Lajos:
KARÁCSONYI KÖNYÖRGÉS

Mint Betlehem, zsúfolt a város,
megszállta tenger idegen.
URAM, szállásra hol találsz most,
nem maradsz-e a hidegen?
Szívem istállójába, amely
szállást csak barmoknak adott,
térjél be hát! Számodra van hely:
találsz egy csendes jászlat ott.
Csilló arannyal, drágakővel
nincs ékesítve ez a ház.
Mégis, ne rettenj vissza tőle,
ha szénát, pozdorját találsz,
ha nem lehet méltó Tehozzád,
Kinek egek örvendenek!
Lásd, ez vagyok… Így térj be hozzám,
hozd el szívembe fényedet!

menu4_karacsony_clip_image009

A SÖTÉTSÉG SZŰNNI KEZD MÁR
A  sötétség szűnni kezd már,
Az a csillag eljő hozzánk,
Véget ér a gyászos sóhajtás.
Mikor az a csillag kigyúl,
A többi mind elhalványul,
Őelőtte minden térdre hull.
Ahol annak fénye árad,
A halálból élet támad,
A gonosznak híre sem marad.
Ébredj föl hát, aki alszol,
Támadjál föl a halálból,
S fölragyog majd néked a Krisztus!

/ISMERETLEN SZERZŐ/

menu4_karacsony_clip_image010

Jézus mondja: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.

János 8:12

Kiss Gyula hitoktató-lelkipásztor